Paragi Ferenc kidobta a gerelyt a világból

Bár akkoriban egy rosszindulatú vicc is járta, miszerint a tatai edzőtábor takarítónője belekortyolt Paragi Ferenc kulacsába, és utána harminc méterre dobta el a seprűjét, a csepeli gerelyhajító 1980 április 23-án jegyzett 96,72 méteres világcsúcsa kitörölhetetlen az atlétika történetéből. Az űrléptékű eredmény egy kisebb versenyen született Tatán, de Paragi egy hónap múlva Walesben is 96 méter fölé küldte a gerelyt, és az is tény, hogy abban az évben több doppingellenőrzésen esett át.

Paragi Ferenc (fotó: MTI / Németh Ferenc)

Csendes szerdai napnak ígérkezett 1980. április 23-a a tatai edzőtáborban. A Magyar Atlétikai Szövetség szabadtéri idénynyitó versenye előtt a gerelyhajítók kissé csalódottan állapították meg, hogy kedvezőtlen oldal- és hátszél fúj. Fejes Zoltán, a válogatott vezetőedzője azonban a bemelegítő dobások után elégedetten konstatálta, hogy Paragi Ferencet ez sem zavarja, mert kétszer is nyolcvan méter fölé hajította a szert. A 26 éves csepeli versenyző az előző hetekben edzéseken 87 méter körül dobott. Januárban az alapozási időszak közepén, Új-Zélandon 92,10 métert ért el, ami nagy eredmények számított, de nem élete legjobbjának. 1979-ben Koblenzben volt egy 92,14-es dobása is, amivel az örök világranglistán a 12. helyen állt. A világcsúcsot Németh Miklós 94,58-cal tartotta, ennyivel nyerte meg az ­1976-os montreali olimpiát – akkoriban nagyon ment nekünk ebben a versenyszámban! –, és ő is ott volt Tatán, de csak edzett, ő májusban szándékozott elkezdeni a versenyszezont.

Az ötödik dobásig semmi különleges nem történt, amikor Paragi állt a nekifutó elejére. A Nemzeti Sport korabeli tudósítása szerint hosszan összpontosított, majd kitűnő ritmusban futott neki, és hatalmas erővel hajította el a gerelyt, ami úgy szállt a levegőben, mintha agyúból lőtték volna ki. Végül jóval 90 méter fölött landolt, és mindenki érezte, hogy szenzációs eredmény született. Mindszenty János, a MASZ vezető szakfelügyelője, a versenybíróság elnöke megőrizte higgadtságát és a nemzetközi szabályoknak megfelelően kétszer is lemérette a dobást. A jegyzőkönyvbe 96,72 méter, hatalmas világcsúcs került! Paragi 214 centivel javította meg a korábbi rekordot, és elsőként Németh Miklós gratulált neki.

Éreztem, nagyon jó formában vagyok, de ilyen eredményre azért nem számítottam. Kimondhatatlanul boldog vagyok, és úgy érzem, hogy még ennél több van bennem – nyilatkozta Paragi, és három nap múlva már a Népstadionban lépett a dobókörbe, a Vasas versenyén. Hatalmas volt a felhajtás a jókötésű, bajuszos sportoló körül. Amikor megérkezett és kiszállt a sárga, 1500-ös Ladájából, alig győzte fogadni a gratulációkat. Nehéz volt koncentrálnia a versenyre, de így is 89,90 méterrel győzött. A téma persze még ekkor is a világcsúcsa volt, ami – elmondása szerint – mindenek előtt megnyugvást adott neki, most már látja, nem hiába emelgetett tonnányi súlyokat, és nem volt felesleges a rengeteg dobás. Elárulta, hogy a technikáján még mindig van mit javítania, mert a jobb lábával sok „butaságot” csinál, de ilyenkor mindössze öt századmásodpercen múlik, hogy összeálljon a tökéletes dobás. S hogy meddig élhet a világcsúcsa? – kapta a kérdést.

Csak magamról beszélhetek, és nem tudom, hol a határ. Ugyanez a mozgássorozat jó időben, kedvező ellenszélben még nagyobb dobást eredményezhet. Azt feltétlenül bizonyítani akarom, hogy nem volt kicsúszott eredmény ez a 96,72 – szögezte le.

Nos, bizonyította, egy hónap múlva Walesben 96,20-at dobott. A nyáron, a moszkvai olimpián Paragi a selejtezőben 88,76-tal a harmadik legjobb volt, a döntőben viszont csak 79,52-ig jutott, ezzel tizedikként zárt. Németh Miklós címvédőként 82,40-nel a nyolcadik helyen végzett, az aranyat 91,20-szal a szovjet (lett) Dainis Kula vitte el. Paragi a selejtezőbeli eredményével bronzérmes lett volna, ám már a kiutazás előtt térdproblémákkal küszködött, és ez a döntőben visszaütött. Az olimpia után több műtéten esett át, majd 1981-ben ismét 88 méter fölé jutott, de tudat alatt benne maradt a félelem az újabb sérüléstől, és már képtelen volt tökéletesen végrehajtani a dobásokat. Kedvtelésből azonban még tovább dobálta a gerelyt, és 1993-ban negyvenévesen ezüstérmes lett a magyar bajnokságon.

Egy későbbi interjúban a Magyar Hírlapnak úgy fogalmazott, hogy a moszkvai olimpián a döntőben erős fájdalmat érzett a térdében, a történtek azóta is fájnak neki, és az a felvetés sem hozta ki a béketűrésből, hogy egyesek szerint azért szerepelt gyengébben, mert „elfogyott a koksz ereje”.

Én is hallottam ilyen hülyeségeket. 1976-tól bevezették a doppingellenőrzéseket, és a montreali olim­pián én voltam az első magyar sportoló, aki doppingvizsgálaton esett át. 1980-ban is sokszor ellenőriztek, és akkor még nem voltak csodaszerek, ha kokszoltam volna, akkor lebukom. És a versenyzés befejezése után összementem volna, mint egy léggömb. Hála istenek a hatvanhoz közel is jó erőben vagyok – nyilatkozta 2012-ben az akkor már testnevelő tanárként dolgozó Paragi Ferenc, akinek a világcsúcsa több mint három évet élt, az amerikai Tom Petranoff 1983-ban javította meg 99,72-re. Majd 1984-ben jött a keletnémet Uwe Hohn 104,80 méteres dobása, és ezután megváltoztatták a szert – előrébb került a súlypontja –, hogy ne szülessenek ilyen nagy eredmények; az addigi gerely kinőtte a stadionokat.

Paragi Ferenc (fotó: JochaPress)

Paragi Ferenc már nincs köztünk, 2016-ban, 62 éves korában szívinfarktusban elhunyt; atlétikában pedig olimpiai számban legutóbb az a bizonyos negyven évvel ezelőtti nap hozott magyar világcsúcsot.

(mno.hu / Fábik Tibor)