Utánpótlás válogatott is volt Petrik Attila, majd a tanulás mellett döntött, de a vízilabdát sem hagyta abba. Tatabányán játszott, de Olaszországba is kipróbálta magát, aztán geológusként Norvágiába költözött.
Amikor Stavangerbe költöztem, rátaláltam a Stavanger Vannpolo Klubbra. Nem hittem volna, hogy itt is találok vízilabda-csapatot, és azt sem, hogy már 1935 óta létezik a klub. Azonnal felvettem velük a kapcsolatot és elkezdtem edzésekre járni – mondta a kemma.hu-nak, majd a csapatról is beszélt: azt talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy hamar kiderült: nem én vagyok a csapatban a legügyetlenebb. A magyar vízilabdának itt is nagy a respektje, így amikor kiderült, hogy honnan is jövök, már nem csodálkoztak. Ez egy befogadó egyesület, bárki jöhet, akinek van kedve játszani. Van például maláj és nepáli csapattársam is. Mindegyikük itt kezdett pólózni, és bár nagy a lemaradásuk, dolgoznak becsülettel. A nepáli vízilabdának egyébként magam is próbáltam utánajárni, nos, az interneten mindössze az elefántpólóra sikerült rábukkannom, ahol elefántok kergetnek egy labdát. Mindenképpen meg kell említenem a csapat motorját, Tor Tønnessent, aki 65 évesen rendszeresen fut és kerékpározik, fiatalokat meghazudtoló fizikai állapotban van. Évtizedek óta a klub tagja, és a mai napig játszik. Óriási figura.
Petrik aztán rátért a koronavírus-járványra is: A bajnokság itt is szünetel, így a munka mellett én is otthoni edzéseket végzek. A norvégok komolyan veszik a koronavírust, de nem pánikolnak, hűvös nyugalommal veszik tudomásul a kialakult helyzetet. Az óvodás és alsó tagozatos gyerekek tegnap óta látogathatják ismét az intézményeket – fejezte be.
