Ezt a cikket csak akkor nyissa meg, ha már minden mást kipróbált, de még mindig unatkozik
Az az igazság, hogy könyvek, videojátékok, sorozatok ide vagy oda, de unatkozom. Szóval gondoltam én is beállok azoknak a sorába, akik kipróbálnak valami újat, valami szokatlant, valami őrültet a kényszerű otthonlét ideje alatt. Nem akartam erőltetni a dolgot, szóval hagytam, hogy rámtaláljon a téma. Aztán egyik nap el is jött a megvilágosodás:
néznem kéne valami csapatsportot.
Mindig is megvetéssel próbáltam palástolni az irigységemet a szerkesztőség azon többségének az irányába, akik néznek sportokat, a belpesti kígyóvállú bölcsész szarkasztikus közönye mögött megbújva figyeltem, ahogy reggelente megbeszélik a tegnapesti mérkőzés részleteit a többiek.
Már csak egy sportot kellett. Na most adott volt a lehetőség, hogy én is elkezdek focit, kosárlabdát, amerikai focit, teniszt nézni, megalkuszom, beállok a sorba, kiakasztom magamra a "birka lúzer" táblát, VAGY a saját utamat járom.
Ekkor jutott eszembe a hurling.
A hurling az írek nemzeti sportja, ami nagyjából első ránézésre annyi, hogy emberek egy öklömnyi labda után futnak, miközben fa botokkal csépelik egymást. Nem fárasztanék senkit a szabályokkal, főleg mert nem tudom őket, de a lényeg annyi, hogy be kell ütni a labdát az ellenfél kapujába, ami három pontot ér, vagy átütni a két hosszú pózna között a kapu fölött, ami egy pont. A labdát lehet rúgni, dobni, meg persze ütni a hurlenek nevezett vasalt bunkósbottal, ami ránézésre minden probléma nélkül alkalmas arra, hogy bezúzzuk vele valakinek a koponyáját.
A hurling élvezetét több tényező is kihívássá teszi, de főleg az a tény, hogy az apró labdát szinte képtelenség szemmel követni, valamint hogy kommentátorok a magyar fülnek szinte teljesen befogadhatatlan dialektusban beszélik az angolt. Egy olyan húsz perc után értettem meg, hogy a labda inkább csak kifogásul szolgál, hogy jó alaposan fejbe kólintsák egymást azzal a bunkóval, így:
Ennek ellenére próbálok kitartani, és várom hogy eljöjjön az a pont, amikor üvöltve pattanok fel a székből egy-egy szebb pillanatnál. Adjon ön is egy esélyt ennek a sportnak, és ki tudja, lehet ha megint lesz szezon, már együtt fogjuk végigizgulni, és csak lenézően mosolygunk, amikor mások a reálmadridról meg a lékörzről hablatyolnak!