Magyarország ellenáll a klímaváltozással kapcsolatos szélsőségeknek

A következő évtizedben várhatóan valamennyi európai uniós tagállamnak fokoznia kell éghajlatvédelmi erőfeszítéseit, ami az embereknek és a kormányoknak egyaránt jelentős többletterhet okoz majd. A koronavírus-járvány kezeléséhez hasonlóan, ahol a legnagyobb kihívást az egészségügyi és gazdaságvédelmi célok közötti egyensúlyozás jelenti, a döntéshozók a klímapolitikai tervezéskor is egy nehéz dilemmával szembesülnek.

Európában a klímaváltozás a korábbi, szakpolitikai pozíciójából fokozatosan elkezdett átszivárogni a nagypolitikába, ami az ésszerű, szakmai döntésekre nézve komoly kockázatot jelent. Az emberek félelmeire építő, apokaliptikus víziókkal mozgósító politikai jellegű kommunikáció irracionális mértékű szorongáshoz és túlzottan érzelmi töltetű egyéni döntésekhez vezet, ami könnyen eltérítheti az embereket a környezeti szempontból racionális cselekvéstől. A jelenségre adott szélsőséges reakcióként pedig megjelenik a klímaváltozás jelenségének tagadása, ami csökkenti a környezetpolitikai erőfeszítések elfogadottságát. A kutatás a két szélsőség – a klímaszkepszis és a klímaváltozástól való szélsőséges félelem – megjelenését vizsgálta az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban.

Itthon az egyik legalacsonyabb a klímatagadók aránya

A klímaváltozással kapcsolatban két típusú bizalmatlansági kategória azonosítható, aminek képviselőit a közbeszéd többnyire egyaránt klímaszkeptikusnak nyilvánítja. Egyfelől az embereknek egy csoportja az éghajlatváltozás jelenségét, azaz a globális átlaghőmérséklet közelmúltbeli emelkedését tagadja; ezt trendszkepszisnek is nevezik. Másfelől vannak, akik szerint létezik klímaváltozás, de arra az emberi tevékenység nincs hatással, ezt hozzájárulási szkepszisnek hívják. A hozzájárulási szkepszis esetében egy másik – tudományos szempontból szintén megkérdőjelezhető – szélsőséges álláspont is felmerül: vannak, akik szerint az éghajlatváltozás kizárólag az emberi tevékenység következménye, arra a természetes folyamatoknak egyáltalán nincs hatása.

A felmérés eredményei alapján a trendszkeptikusok száma Európa-szerte igen alacsony. Azoknak az európai válaszadóknak az aránya, akik szerint a klíma valószínűleg, vagy egyértelműen nem változik, összesen 8 százalék. Gyakran elhangzó érv a visegrádi országokkal szemben, hogy óvatosabb éghajlat-politikájuk hátterében a klímaszkeptikusok nagy aránya áll. A kutatás eredményei nem támasztják alá az állítást: a négy ország közül mindössze Csehországban haladja meg 1 százalékkal a szkeptikusok aránya a közösségi átlagot, a további három országban a klímatagadók aránya alacsonyabb az európainál.

A trendszkepszishez hasonlóan a hozzájárulási szkepszis sem jellemző az európai közösségre. Az európai válaszadók mindössze 4 százaléka gondolja úgy, hogy a klímaváltozás kizárólag természeti folyamatok következménye, és csak 1 százalék tagadja a jelenséget. Az éghajlati problémákat kizárólag emberi tevékenységként azonosítók aránya magasabb: 11 százalék. A visegrádi országokban összességében mindkét szélsőség aránya alacsonyabb: mindössze 3 és 8 százalék (egyedül Szlovákia, kizárólag emberi tevékenységre vonatkozó 15 százalékos válaszadói aránya haladja meg az európai átlagot).

A hozzájárulási szkepszisre vonatkozó eredmények alapján a klímatagadók alacsony arányának több ország esetében az az „ára", hogy egyre többek véleménye tolódik a másik, emberi tevékenység hatását túlbecslő, szélsőséges kategóriába. Ez önmagában nem jelent problémát – hiszen a környezetpolitikai intézkedések elfogadottságát nem fenyegeti – viszont potenciálisan felerősítheti az emberek negatív érzelmeit saját cselekvéseik hatásaival és a teljes társadalommal szemben, ami általános elégedetlenséghez és túlzott félelemhez vezethet.

A magyarok pragmatikusan viszonyulnak a klímaváltozáshoz

Az éghajlatváltozás jelenségével, valamint az emberi és természeti hozzájárulás arányával szemben a klímaváltozás várható hatásairól a tudomány nem szolgál pontos, megbízható előrejelzésekkel, így az emberek csak egymásnak ellentmondó, gyakran nehezen megragadható információk alapján tudnak véleményt formálni. Az érzelmekre ható, figyelemfelkeltő, negatív információk könnyebben terjednek a médiában, ezért a fogyasztók nagyobb arányban szembesülnek ilyen típusú hírekkel. Azzal, hogy az éghajlatváltozás az európai nagypolitika fókuszába került, megjelentek azok a politikai erők, véleményvezérek, akik a tendenciát gerjesztve igyekeznek az emberek félelmét felkorbácsolni, és az érzelmileg kiszolgáltatottá válókat saját narratívájuk szerint radikalizálni.

A kutatás eredményei rámutatnak, hogy az európaiak fele rendkívül, vagy nagyon tart a klímaváltozástól, ami igen magas arány. A klímaváltozástól nem félők aránya mindössze 17 százalék. A szélsőséges félelem megjelenése valamennyi visegrádi országban alacsonyabb.

A kutatás fontos eredménye, hogy a klímatagadók aránya és a félelem szintje között fordított arányosság azonosítható. Azokban az országokban (Portugália, Málta, Ciprus, Románia) jelenik meg legszélsőségesebben a klímaváltozástól való félelem, ahol a legalacsonyabb a klímaszkeptikusok száma, azaz úgy tűnik, hogy a politikai polarizációval az országok az egyik, vagy másik szélsőség irányába tolódnak. A megfigyelés alól Magyarország jelenti a legerősebb kivételt, mert anélkül alacsony az ország szkeptikusainak aránya, hogy jellemzővé válna a jelenségtől való rettegés. Egyelőre tehát az Európai Unióban a magyarok a legellenállóbbak a klímaváltozással kapcsolatos politikai érzékenyítésnek és az arra adott túlzó reakcióknak.

Századvég Gazdaságkutató Zrt.