szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A Transparency International konferenciáján tartott előadást Tölgyessy Péter alkotmányjogász, "Politika mindenek előtt - a joguralom rendjének helye Orbán Viktor rendszerében" címmel. Azt mondta, a 20. században negyedszer teszik az ország sorsát a "Nyugat alkonyára", ami ha mégsem következik be, annak ára lehet. Beszélt arról is, miért van rossz úton az ellenzék, és miért fordultak az emberek "megmentőként" Orbán Viktor felé.

Hosszú felvezetéssel, a nyugati jogállamiság fejlődésével és a keleti hatalom- és társadalomszervezet ismertetésével kezdte előadását Tölgyessy Péter alkotmányjogász a Transparency International konferenciáján, hogy aztán csaknem 10 perc után érkezzen el Magyarországhoz.

Tölgyessy arról beszélt, a magyarok Nyugat peremvidékén, a legkeletibb részén léteznek. Anno ez egy nagy és gazdag királyság volt, az elit folyamatosan járt Nyugat-Európába, ahol elkápráztatták a katedrálisok, viszont eszébe jutott, hogy Budán egy hétig élhet abból a pénzből, amit Rómában elkölt egy ebédre.

A magyarok Mária Terézia alatt jöttek rá arra, hogy mennyire le vannak maradva - amit lehetett a törökökre fogni -, és akkor született meg a Nyugat centrumába kerülés vágya, ami "mélyen benne van az országban."

Az ország nekilendült, a dualizmus korában nagy eredményt ért el, majd jött a visszaesés, sokszor balszerencse miatt. Ilyen volt az is, hogy Magyarország a világháború után szovjet övezetbe került, szemben Finnországgal és Spanyolországgal, amelyeket a háború előtt még leelőztek a magyarok.

Miközben ez a két ország sikeresen felzárkózott, mi lezárkóztunk, 1989-ben távolabb voltunk a Nyugattól, mint előtte bármikor.

Tölgyessy szerint 89-ben úgy tűnt, itt a hatalmas lehetőség arra, hogy újra valódi nyugati ország legyünk, ugyanoda jussunk, mint más, korábbi peremországok, azonban ez a vágy 30-40 alatt nem teljesült.

Többször is elmondta, a magyar történelemre jellemző események mentek végbe, majd az előbbi gondolatot folytatva elmondta, a világ is nagyot változott közben, a gyors felzárkózás lehetősége "kikerült" Európából. Mindehhez társultak a magyar bajok: a demokráciából hirtelen hideg polgárháborús szembenállás lett, a két oldalnak fontosabb volt a másik végső legyőzése, mint a szükséges változtatások végrehajtása.

Tölgyessy szerint azt is látni kell, hogy a térség egészében sem sikerült a felzárkózás, és a Nyugat magországait is súlyos válság sújtja, aminek a mértékét utólag lehet csak megmondani. Azzal folytatta, a 2008-as válság miatt végbement egy korszakváltás, amit 2015-16-ban egy politikai is követett. Az alkotmányjogász szerint a legfontosabb gazdasági változás az volt, hogy míg korábban az emberek 80 százaléka a középosztályhoz sorolta magát, és a fiatalok 90 százaléka jobban élt, mint a szülei, addigra most 60 százalék ugyanúgy, vagy rosszabbul él.

A középre húzó demokrácia alól elkezdett kicsúszni a talaj

- mondta Tölgyessy. A politikai is polarizálódott - nemcsak itthon, máshol is, erre az USA-t és Nagy-Britanniát hozta fel példaként. Magyarországon két dolog találkozott egyszerre: a nyugati világot érintő válság és a saját sikertelen 30 évünk.

Előadásában itt tért rá Orbán Viktor miniszterelnökre és a rendszerére. Tölgyessy nem nagyon hisz azokban a baloldali értelmezésekben, hogy egy hatalomra vágyó ember gátlástalanul megszerezte, elrabolta volna az országot.

Olyasmi történt, ami a világon máshol is, csak nálunk különleges politikai tehetség élt a lehetőséggel.

Magyarország a történelem folyamán többször is trendfordító volt, itt Horthy Miklóst, Nagy Imrét és 1989-et hozta fel alátámasztásként. Magyarország mélyen beleilleszkedik a politikai trendbe,

Orbán világméretű politikussá nőtte ki magát, a nemzetközi jelentősége csak Puskás Öcsiéhez fogható. A világ műveltebb részén mindenki ismeri a nevét, és ez kevés magyarral fordult elő.

Vissza a kiindulópontra és a keleti vágyakhoz

Tölgyessy itt ugorva az időben visszatért a rendszerváltáshoz. Azt mondta, Magyarország lehetőséget kapott arra, hogy a joguralom rendjével visszatérjen a Nyugathoz, ami viszont az első időszakban sikertelenséget, polarizációt hozott.

Az átlag magyar úgy élte meg, hogy a joguralmi rendszer felépítése az elitek dolga, az a kisembert valójában nem védi meg. Közben "keleties vágyak sokasága" maradt meg, igény volt a paternalista államra, a "tartalmi igazságtételre."

Kelet és Nyugat között viszont a döntő különbség az, hogy utóbbi jogállam jogbiztonságot, világos játékszabályokat kínál, ahol a siker nem a szabályokon, hanem a játékosokon múlik. Focihasonlattal élve azt mondta, nem attól lesz egy csapat világbajnok, hogy nagyobbra állítják az ellenfél kapuját, hanem attól, hogy jobbak a játékosok.

Kádár János magyar tapasztalata arról szól, hogy a siker titka a szabályszegés, a kisember és az elit is így próbált boldogulni, de az állam sem szabályszerűen működött, a jog a politika szolgálólánya volt. Ebből próbáltunk volna szabadulni, de a rendszerváltáskor felépülő magyar jogállamot az Alkotmánybírósággal együtt a szélesebb közvélemény az elitek ügyének tartotta - ismételte meg Tölgyessy.

A második rendszerváltás

Orbán "második rendszerváltása" előtt, 2009-ben egy nagy nemzetközi felmérésből kiderült, hogy a kapitalizmust, a joguralmat és a politikai váltógazdaságot legkevésbé a magyarok fogadják el, még az ukránoknál is rosszabb eredmény született itthon.

A választáson a 89-es konszenzushoz köthető, új rendszerváltást megalapozó pártokat elsüllyesztette a közvélemény, az MSZP-t megfelezte, és nagyrészt a létező rendszertagadó pártokat emelte fel a magasba, mint a Fideszt és - nála is nagyobb arányban - a Jobbikot és az LMP-t.

A Fidesz és az akkor még vitathatatlanul jobboldali Jobbik együtt 69,4 százalékot kapott, az ellenzéki párt pedig az első évben a fideszes előterjesztések 95 százalékát megszavazta, legfeljebb annyit tett hozzá, hogy még erősebb lépésekre van szükség.

Orbán Viktor a 89-es rendszerváltást egyre inkább zavaros időknek minősítette, a Nyugattal szembenálló új rendszerváltást hirdetett. Emiatt nem változott meg szabályok "özöne", és az Alkotmányban is csak három ponton volt jelentős változás: az Alkotmánybíróság visszavágásánál, a gazdasági és szociális ügyek kétharmadossá tételénél (aminek a Fidesz-kormányokra csekély volt a hatása), illetve a bírói önkormányzat megszüntetésénél. Emellett nagyon sok apró, de egy irányba húzó változás volt még.

Annak viszont volt "fordító hatása", hogy a Fidesz egy piramist épített fel - ami szintén nem egyedülálló.

A jóravaló magyarok és személyre szóló jogalkotás

Ahogy a sikertelenül felzárkózó országokban gyakorta megtörténik, az új kormány a legitimációját már nem a nyugatos mintakövetésből, hanem a nemzeti érdekek képviseléséből vezette le - folytatta előadását Tölgyessy Péter.

Ezért volt az a narráció, hogy a sikertelenség okát a külföldiekben kell keresni, a magyar pedig a világ legjóravalóbb népe, aki mindent megtesz a sikerért.

A külföldiek mellett felelősek azok is, akik "elárulják a hazát", vagyis a javakat át kell csoportosítani a jóravaló magyarok számára, ami első lépésben döntően a fideszes elitet jelentette

Orbán Viktornak ugyanis a legfontosabb politikai tapasztalata az volt, hogy ha nincs új politikai elit, nem lehet más a politika, mint ami a 80-as évek folytonosságából megjelent. Ezért volt szükség legelőször is új politikai, gazdasági, média és kulturális elitre.

A privatizációt újrakezdeni, "konfiskálni" nem lehetett, a személyre szóló jogalkotással lehetett a "jókat" kedvező, a "rosszakat" kedvezőtlen pozícióba hozni. Ez leginkább a különadónál érhető tetten, ahol szinte vállalatra volt lebontva, hogy akit szeretünk, kevesebb adót fizet, akit nem, az többet.

Ha van klasszikus jogállamisági, döntő sérelem, akkor az a személyre szabott jogalkotás, mikor a jog eszköze a politikának.

Az alkotmányjogász beszélt arról is, az Orbán-kormány az első időszakban jelentős megszorítást alkalmazott, 1400 milliárdot vont ki a nagy ellátórendszerekből, de elérte azt, amit a baloldali kormányoknak 40 év alatt nem sikerült: az ország kiszabadult az adósságcsapdából, megszűnt a túlköltekezés-megszorítás ciklusa.

2014-19 között egészen kiváló eredményt ért el a gazdaság. Míg 2004 és 2009 között 2,5 százalékos volt a gazdasági növekedés, a szlovák pedig 25, addig az előbb említett időszakban 27 százalék volt itthon és 22 százalék a szlovákoknál.

Míg a baloldali kormányok végső időszaka alatt jelentősen leszakadtunk a nyugati növekedéshez képest, addig 2014-19 között jelentős volt a felzárkózás.

Közben Orbán hozzáállása is megváltozott, a növekedés előnyeire egyre inkább ráérezve a külföldi tőkét is jelentős szereplőként fogadta el, ami igaz a kereskedelemre is. Egy német szaklap nem véletlenül írta a 2018-as választások előtt, hogy a német üzletemberek 90 százaléka a Fideszre szavazna, annyira elégedettek voltak ugyanis a Fidesz politikájával és annyira alkalmatlannak tartották az ellenzéket.

A megmentőhöz fordulás

Tölgyessy visszatért egy korábbi gondolatához: típustörténet, ami az országban végbement. A nyugatos szerkezet bevezetése politikai zűrzavarhoz és versenyhez, polarizációhoz, illetve gazdasági bajokhoz vezetett, amelyben a közösség nem érezte jól magát, ezért egy erős vezetőhöz, a megmentőhöz fordult. Ugyanez történt Napóleon korában is, ő beszélt először a Nyugat alkonyáról, ami nálunk újra és újra megjelenik.

Orbán Viktor jelentős részben erre alapozza a kormányzását.

Ahhoz a gondolathoz is visszatért, hogy a személyre szabott jogalkotásban és az eszközszerű joghasználatban látja a joguralom sérelmét. Az Orbán-rendszert bírálók a végeredményt akarják megragadni, holott a végeredmény elérése tulajdonképpen jogszerű.

Erre az Origo esetét hozta fel példának, amit annak idején a Matáv hozott létre, hogy legyen magyar tartalom is a neten. A lap német kézbe került, a privatizáció evidensnek tűnt. A pályázatot kiírták, ami korrekt volt, és a legjobb ajánlatot adva elvitte a lapot egy kormányközeli cég. A szabálytalanságot nehéz megfogni, azt ugyan meg lehet kérdezni, hogy a kormányközeli cégnek honnan volt pénze, de az már túlvezet ezen a logikán - mondta Tölgyessy.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy baloldali kritikusok a saját értékítéletüket kérik számon a Fidesz-kormányon, és ez az Európai Parlamenti jelentésekben is tetten érhető, ahol a mély baloldali értékítélet szinte szétválaszthatatlan a normál jogállami kritikáktól. Orbán egy részükre okkal mondja, hogy azok nem úgy vagy egyáltalán nem igazak.

A konkrét ügyeket azért nehéz megragadni, mert valójában két kulturális szerkezet áll egymással szemben, egy nyugatos és egy keleties. Az országgal szembeni szankciókat sokan úgy interpretálják, hogy végre az Orbán-kormány megkapja a kellő büntetést, de ezt Tölgyessy ennél bonyolultabbnak tartja.

Egyrészt a jogállamisági feltételrendszerből vagy nem lesz semmi, vagy jóval szűkebb lesz, mint ahogy tervezték - eleve nem is volt megfelelően kitalálva -, és szerinte ezek csekély összegeket érintenek majd, és kevés ügyben születik mindenki által legitimnek tartott jogerős ítélet.

Egy korrupció megállapítása után még egyszerű lenne a történet, legitim büntetés lehet az összeg duplájának visszafizetése. De mennyi lenne a büntetés az Origo miatt? Hogy lehet egy nem pénzben megjelenő problémát így kezelni? - sorolta a kérdéseket. Ebből elképesztő viták lennének, a szankcióknak nem ez az útja - mondta.

A körülöttünk zajló vita a politika és a társadalom értékválasztásáról szól.

Azt képzelem, valahogy a magyar társadalom is megérti, hogy miért jó a nyugatos szerkezet és miért ad több esélyt a gazdaság felemelkedésére és miért teszi szabaddá, élhetőbbé az országot.

Ezt aligha lehet külső erővel rákényszeríteni egy társadalomra, a demokráciát pedig nem tartja exportálhatónak.

Rossz irányba mozog az ellenzék, de vajon jól taktikázik-e a kormány?

Tölgyessy Péter szerint az ellenzék sok tekintetben rossz irányba mozog. A Fidesz felépített egy olyan gondolatrendszert, hogy ha valaki a külföldi példát hozva bántja a magyarokat, azzal beleütközik a "ne bántsd a magyart" érzésébe, illetve aki a külföld oldalára áll, hazaáruló.

A magyar történelemben rengeteg méltánytalanságot lehet találni, ezért nagyon mély a "ne bántsd a magyart" érzése.

Tölgyessy beszélt arról is, Magyarországon többször jutott hatalomra a régi eliten kívüli csoport, és nem tudott vele mit kezdeni. Ez történt az 1. és 2. világháborút követő összeomlás után, és az ellenzéket nézve most is van egy félelem attól, hogy valami hasonló történhet.

Az alkotmányjogász áttért arra a nagyon fontos kérdére, hogy vajon most a Nyugat végső alkonyát látjuk-e, és a jövőben a kínai, indiai megoldások alakítják a világ sorsát - van, aki szerint ez máris így van -, vagy ismét csak egy átmeneti rossz periódusról van szó. Tölgyessy bizakodó, azt mondta, a Nyugat nagy megújulási képzetet hordoz magában, minden államilag irányított rendszert felülmúl. A parlamenti váltógazdaság, a versengő kapitalizmus és a joguralom rendszere miatt képes a megújulásra, ez tette a Nyugatot naggyá, és Tölgyessy nem látja az okát annak, hogy ez ne így legyen ezután is.

Magyarország 20. századi történetében már negyedszer teszik az ország sorsát a "Nyugat alkonya" tételre, csak most önként vállalnak olyan pozíciót, aminek később ára lehet.

Ha mégsem Nyugat alkonya jön, hanem ez egy szokásos válságidőszak, annak mindannyian megfizetjük az árát

- zárta előadását Tölgyessy Péter.