Rákay Philip: A nap, amikor Vásárhelyi Mária kánont nyüszít Haraszti Miklóssal, zene füleimnek

Na, momentumos, dk-s, párbeszédes korszakváltó zsenik, magukat politikusnak álmodó, önjelölt, műkedvelő messiások, most magyarázzatok Orbán elszigeteltségről, meg a legkisebb magyarról!
Most gyertek a kizárólag a saját, belterjes, nyomorult álvalóságotokban létező önámítással, ami arról szól, hogy ti volnátok a jövő, az egyetlen igaz út. Miközben a valóság az, hogy mindaz, amit képviseltek, bizony terméketlen és meddő.
Szélsőliberális falanszter, történelmi zsákutca.
Észre kellene vennetek végre, hogy a magatok által ácsolt piedesztál körül három hülye integet még nektek, biztató szavakat kiabálva, milyen nagyszerűek vagytok, de lassan a saját családotok is rátok legyint.
Könnyen elhittétek, hogy a hálózat pénze, médiája, értelmiségi szalonjának csalhatatlannak hitt megmondóemberei, és a feltétel nélküli önfeladás, árulás politikája mindenre elég lesz.
Hogy elegendő évtizedek óta sulykolni a saját, beteg világotok szólamait: nácizni, diktátorozni, fasisztázni, meg korrupciót kiáltani reggeltől estig. Csak ehhez értetek, semmi máshoz.
Tulajdonképpen még ahhoz is tehetségtelenek vagytok, amire kiképeztek benneteket: a hazaáruláshoz. Mert a zsigeri gyűlölet eltorzítja a maradék gondolkodásotokat is.
Azt hiszitek, elég naponta - nem létező - ingyen pénzt hirdetni, uniós forrásból hazug dk-s videókat fabrikálni, menetrendszerűen feljelenteni a hazátokat, Szájert titkosszolgálati eszközökkel megbuktatni, majd az ügy apró részleteit hosszasan tunkolni, napi politikai hullarablást elkövetni a Covid áldozatait „siratva", s közben a kormányt okolva minden egyes halottért, Gyurcsánynak és Dobrevnek naponta bejelentkezni miniszterelnöknek, Karácsonynak görcsösen bizonygatnia Brüsszelben, hogy a harmadszor, kétharmaddal megválasztott Orbán nem egyenlő az országgal, bezzeg az ellenzéki polgármesterek, és még sorolhatnám...
Ennyit gondoltok ti a politikáról.
Vásárhelyi Máriáról és Haraszti Miklósról is hosszasan lehetne írni, de úgyis lesz még rá alkalom. Elöljáróban annyit, hogy mindketten az egykori, szélsőliberális SZDSZ szellemi szekértolói voltak, s ha versenyre kelnének egymással Orbán-fóbia terén, bizony nehéz volna győztest hirdetni közülük.
Tegnap este mindketten kiborultak a lengyel és a magyar miniszterelnök diplomáciai sikerén, s részben helyretették saját politikusaik ostoba hurráoptimizmusát, valamint tehetetlen alkalmatlanságát, részben pedig megkísérelték jajongva elmagyarázni a maradék, csalódott ballilbeknek, hogy Orbánék valójában miért is arattak győzelmet. A gyűlölettől elvakulva azonban ők sem akarják érteni. Pontosabban értik ők, csak elfogadni képtelenek a valóságot...
Nem tudják ugyanis mentálisan feldolgozni, hogy létezhet erős politikai szövetség elvek és nemzetállami értékek, közös érdekek mentén is. Ahogy azt sem képesek sem kiköpni, sem lenyelni, hogy Orbán Viktor nem lottón nyerte, hogy mára ő az európai politika egyik legbefolyásosabb, meghatározó alakja.
Mert mindaz, amit a V4-ek élén tesz - mindemellett soha nem látott, történelmi távlatokat nyitó, kiváló kapcsolatokat ápolva a Balkánon, és tőlünk keletre is -, az bizony megkerülhetetlen erővé tette a magyar miniszterelnököt az elmúlt tíz esztendőben.
Arról nem is beszélve, hogy illiberális világképe egyre több európai polgár szemét nyitja fel: másképp is lehetne élni, mint ahogy a kibillent, agresszív „fősodor" jó ideje diktálja. Ez a bűne Orbán Viktornak. Ezért gyűlölik, s ezért tartanak tőle egyre jobban.
Ne feledjük!
Minél hangosabban nyüszítenek - Vásárhelyitől Dobrevig, Karácsonytól Fekete-Győrig -, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy jó úton járunk... - írja Rákay Philip.