Furcsa kinövésekkel páváskodott 110 millió éve ez a dinoszaurusz

Vágólapra másolva!

Az Ubirajara jubatus nem volt egy tipikus dinoszaurusz: az újonnan leírt, csirkeméretű lény hátát hosszú szőrű sörény borította, amihez mindkét vállán egy-egy merev, szalagszerű kinövés párosult. Ezekkel a kirívó tulajdonságokkal talán lenyűgözték az ellenkező nem egyedeit vagy megfélemlítették az ellenfeleiket, már több mint 110 millió évvel az első pávák kialakulása előtt.

Origo

Vágólapra másolva!

Brazília Ubirajara jubatus páva dinoszaurusz madár

Ezek a „jól öltözött" dinoszauruszok egyfajta irányt mutathatnak arra vonatkozóan, hogy miként alakultak ki később az olyan madarak, mint a pávák, amelyek köztudottan imádják mutogatni magukat. Az Ubirajara jubatus-t a kutatók akkor fedezték fel, amikor kövületeket vizsgáltak a németországi Karlsruhe Állami Természettudományi Múzeum gyűjteményében.

A nemzetközi kutatócsoport tagjait azonban megdöbbentették a csirkeméretű dinoszaurusz vállából kinyúló merev, szalagszerű kinövések.

Ezek azonban nem csontok voltak, pikkelyek vagy szőrmék: keratint tartalmaztak, aminek elsődleges feladata a hámsejtek védelme a károsodásokkal szemben és ami a legfontosabb alkotóeleme a hajnak, a körömnek és a bőr külső rétegének.

Az Ubirajara jubatus illusztrációja Forrás: Cretaceous Research

A szétzúzott csontok értelmezése mindig kihívást jelent a tudomány számára, és nagyon könnyű a vizsgálatot elrontani

– mondta David Martill, a Portsmouth-i Egyetem paleobiológiai professzora a ZME Science online tudományos portálnak. – Szerencsére ezúttal a röntgenfelvételek komoly bizonyosságot mutattak.

Felmerült azonban a kérdés: miért is volt szüksége az állatnak ezekre a szalagszerű kinövésekre, hiszen ez a feltűnő jellegzetesség bizonyára könnyedén a ragadozók célpontjává tette?

A szakemberek szerint bár igaz, hogy a túlélés a fajok evolúcióját a természetes szelekción keresztül vezérli, az evolúció a szaporodásnak is kedvez,

mert így a „szexuális alkalmasságuk miatt kiválasztott egyéneket természetesen előnyben részesítették, amelyek tovább tudták adni génjeiket". Erre az egyik leghíresebb példát a páva szolgáltatja.

Elképzelhető, hogy az Ubirajara jubatus hosszú vállszalagjára egyfajta pávafarokként tekinthetünk

– magyarázta Martill. – Feltételezem, hogy ha a díszek a farkán lennének, akkor pávának is nevezhetnénk, de ezek a kinövések a vállakon vannak, tehát ezt az állatot találóan inkább „kapitánynak" kellene hívnunk.

Díszessége miatt az Ubirajara jubatus-t a pávák egyik elődjének tartják Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9k_p%C3%A1va#/media/F%C3%A1jl:Peacock.displaying.better.800pix.jpg

Hozzátette: bár lehetetlen száz százalékos pontossággal meghatározni a most felfedezett egyed nemét, a mérete arra utal, hogy egy fiatal hímről van szó. Bármilyen bizarr is a kinézete, az Ubirajara jubatus fontos leletet jelent a tollas, ám nem madár dinoszauruszok fosszilis nyilvántartásában, amelyek Latin-Amerikában nagyon ritkák.

A kutatók eredményeiket a Cretaceous Research tudományos szaklapban publikálták.