„20 deka parizert, legyen szíves” – ABC-ktől a hipermarketekig

Károly a 70-es évek végén kezdett el kamionozni, és a fizetését azzal egészítette ki, hogy olyan dolgokat hozott haza eladni, amit Magyarországon akkor még nem nagyon lehetett kapni. Ez a mellékes egészen a kilencvenes évek közepéig kitartott. Úgy emlékszik vissza, hogy a banánt, kávét, narancsot mindig pillanatok alatt elkapkodták tőle, ami nem véletlen, hiszen déli gyümölcsöket alig lehetett kapni, kávéból jó minőségűt meg szinte egyáltalán nem. “Amikor hazajöttem egy-egy külföldi fuvarról, és ennek híre ment a lakótelepen, volt, hogy azt sem tudták, mit hoztam, de már sorban álltak a házunk előtt. Státuszszimbólum volt külföldi árut vásárolni. Mindenki azt akarta. A nyugati termékről mindenki azt hitte, hogy az az álmok netovábbja, és ha ezeket veszik, akkor kicsit megnyílik előttük a világ is” – meséli Károly. Majd hozzáteszi, szerinte a koronavírus miatt kialakult helyzet azért is változtatta meg az emberek életét, mert már a 40 év alatti generáció is megízlelte (még ha csak egy egészen kicsit is), milyen, amikor nincs akkora választék a boltokban, vagy sorba kell állni a kenyérért. Persze még így is nehéz elképzelni, hogy alig 2 évtizede nem 20, hanem körülbelül kétféle mosogatószer, üdítő vagy felvágott közül lehetett csak választani.

ABC volt a szupermarket és a sarki kisbolt is

Két évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag nem voltak Magyarországon szupermarketek. Helyesebben nagyobb boltok voltak, csak ezeket ugyanúgy ABC-nek hívták, mint a kisebbeket.

A kádárista vezetés ideológiája teljesen szembehelyezkedett a nyugattal, ami nem csak azt jelentette, hogy névlegesen sem lehetett utánozni, hanem azt is, hogy nagyon limitáltan juthatott el Magyarországra áru onnan. A külföldi, akkor többnyire a szocialista blokk valamelyik más országából importált árut jelentett. A kínálat és kereslet ritkán találkozott. Az áruhiány a tervgazdaság hibája volt, hiszen a gazdasági folyamatokat nem lehetett úgy megtervezni, hogy minden pontosan az előre elgondoltak szerint történjen meg.

Európa a keleti blokkon kívüli részein és az USA-ban a nagybevásárlás hagyománya egészen régre nyúlik vissza. Az igény erre – kézenfekvő módon – az autó és a hűtőszekrények elterjedésével kezdődött meg. Itt már a negyvenes években is voltak nagyáruházak, amik jellemzően a külvárosi, olcsó telkeken épültek fel. Ezek és a ma ismert hipermarketek között egészen apró különbségek vannak csak.

“Felfoghatatlan volt a végtelennek tűnő választék”

Itthon a változás csak a nyolcvanas évek végén kezdődött. A szovjet típusú szocializmus ekkor véget ért. Magyarországra szépen lassan elkezdett beszivárogni a nyugat. Itthon az egyik első, új típusú bolt egy SPAR volt, ami Tatán nyitott meg 1991-ben. A szupermarketek megjelenése erősen foglalkoztatta a hazai közvéleményt, hiszen alapjaiban változtatták meg vásárlási szokásainkat, és alakították át a kereskedelem működését.

Amikor a környezetünkben élő idősebb embereket kérdeztük arról, hogy mire emlékeznek, miben és mennyire volt más a 90-es években vásárolni, mint azelőtt, mindannyiuk azt emelte ki, hogy szinte felfoghatatlan volt a végtelennek tűnő választék, lehetőség. Ezt azelőtt a többség sosem tapasztalta, maximum a tévében vagy az újságokban látta csak. Többen kiemelték – főleg akkor kisgyermekes anyukák –, hogy megjelentek a nagy, családi kiszerelésű termékek a boltok polcain. Mindenki elkezdett nagybevásárlásokat tartani, amikor is egy-két hétre előre be tudta szerezni, amire szüksége volt. Sőt, ha valami akciós volt, és tartósan elállt, akkor gyakran akár több hónapra elegendő készletet is felhalmoztak belőle.

A szuper- és hipermarketek az életünk részeivé váltak, de azért nagyon sok minden változott az elmúlt 30 évben. Fontossá vált például, hogy ezek az üzletek mindenki számára jól megközelíthetőek legyenek, ezért a külvárosokból a városok szívébe költöztek. Több ilyen cég különösen nagy hangsúlyt fektet a folyamatos modernizációra és megújulásra. Amíg 25 évvel ezelőtt az volt a fontos, hogy minél szélesebb termékkínálattal rendelkezzenek ezek a boltok, ma már inkább ott szeretnek vásárolni az emberek, ahol emellett figyelnek a speciális igényű táplálkozáshoz szükséges termékekre is, és megtalálhatóak a polcokon a vegán, bio, laktóz- és gluténmentes árucikkek. A vásárlók egyre tudatosabbak, ezért az is egyre fontosabbá válik, hogy a hely, ahol vásárolnak, mennyire figyel az ökológiai lábnyomára, vagy arra, hogy hazai kiskereskedők termékeit is meg lehessen vásárolni az üzleteikben.