„A világ összes rossz dolgát kipróbáltam” – a volt Chelsea- és Győr-csatár őszinte vallomása

A Tbilisziben született futballista pályafutása ígéretesen indult: 20 évesen már a grúz válogatott tagja volt. A Chelsea 1999-ben szerződtette, ám a Premier League-ben csak két meccsen lépett pályára – igaz, olyan sztárok oldalán, mint Marcel Desailly és Gianfranco Zola, sőt az akkor még fiatal tehetségnek számító John Terry is csapattársa volt.

Alekszidze 2004-ben az orosz FK Rosztov játékosa lett, ám itt sem alkotott maradandót. Édesapja halálát nehezen dolgozta fel, kisiklott az élete.

„Megmondtam az elnöknek [Ivan Szavvidisznek – a szerk.], »b.ssza meg a futballját, b.ssza meg a Rosztov és b.ssza meg magát!«. Három és fél év volt hátra a szerződésemből. Visszahívtak, de inkább abbahagytam a játékot” – emlékezett vissza Alekszidze, miként ért véget a rosztovi időszaka.

„Bementem az irodába és közöltem, haza kell mennem eltemetni az apámat. Világosan megmondtam, egy héten belül visszatérek. Nem voltak megértőek, az elnök nem akart elengedni. Ennek ellenére elutaztam megszervezni a temetést. Ami az apámmal történt, kinyírt engem. Még ha akartam volna játszani, akkor sem tudtam volna. A Rosztov nem volt hajlandó felbontani a szerződésemet. Évek teltek el futball nélkül, de őszintén szólva, nem is akartam játszani.”

„Teljesen más világba csöppentem, rossz helyzetbe kerültem. Hogy a kábítószerhez fordultam? Igen. Cimborám, a világ összes rossz dolgát kipróbáltam. Elveszítettem önmagamat.”

„Ha mindened megvan, nincs gond. Van pénzed, futballozol, csodás az egész élet. Amikor apám elhunyt, úgy éreztem, mindenem odalett. Nem érdekelt a pénz, az üzlet, a futball. Belül meghaltam, gyenge voltam.”

„Erősebbnek kellett volna lennem. Amikor elhunyt az édesanyja [2008-ban], Frank Lampard tovább szállította a gólokat a Chelsea-nek. Örültem, hogy jól van. Az enyémhez hasonló helyzetben ő erősebben reagált. Én elindultam a lejtőn, ő nem adta fel.”

Alekszidze elmesélt egy történetet, amikor még a Chelsea labdarúgójaként az egyik nap arra ébredt, hogy a karján egy „oroszlán” feliratú tetoválás virít.

„Csak arra emlékszem, hogy amikor reggel felkeltem, az ágyam tiszta vér volt. »Mi a f.sz ez?« – kérdeztem magamtól. Vérzett a kezem a tetoválás miatt. Totál másnapos voltam. Nagyon fiatal voltam. Csak sört ittunk, egyre többet és többet. Aztán nem tudom, mi történt. Nem emlékszem.”

Alekszidze azon az estén (is) akkori egyik legjobb barátjával, a Chelsea középpályásával, Jody Morrisszal mulatott. Morris jelenleg Lampard segítője a londoniak felnőttcsapatánál.

A grúz támadó elmesélte az esetet, amikor összeverekedett Winston Bogarde-dal. Állítólag az egyik edzésen az egymás közti játéknál Alekszidze túlzottan ünnepelte csapata győzelmét, ami miatt Bogarde nekiesett, s a játékostársak választották szét őket a pályán. Aztán az öltözőben folytatódott a balhé.

„Bogarde felkapott egy súlyzót. Elborult az agyam. Azt hittem, meg akar ütni vele, de lehet, csak fenyegetni próbált. Jesper Gronkjaer sérült volt, és éppen egy fémrúddal dolgozott. Kivettem a kezéből a rudat és nekimentem Bogarde-nak. A nyakát találtam el, elb.szott egy helyzet volt. Mindenki bámult rám. Az eset után senki sem mert megrúgni edzésen. Winstonnal is jóban voltunk, kedves fickó.”

„Ahhoz, hogy a Chelsea-ben elérj valamit, fizikalag és mentálisan rendben kell lenni. Számomra ez nehéz volt, még kölyök voltam. Pazar futballisták játszottak akkor a klubnál: Zola, Hasselbaink, Gudjohnsen, Poyet, Tore André Flo. Nem volt könnyű bekerülni a csapatba.”

„Teljes mértékben az én hibám, hogy a Chelsea-ben nem arattam maradandót – véli Alekszidze. – Többet kellett volna melóznom, profibbnak kellett volna lennem. Lehet, hogy az alkohol vagy a nők a hibásak. Barátom, az angol nők… Hihetetlen idők voltak. Ha megtudták, hol futballozok, jó móka várt rám. Tökéletes volt.”

„Általában keveset aludtam. Tudom, hogy nem jól álltam az egészhez. Persze egy külföldről érkező fiúnak nem könnyű alkalmazkodni, ha egyedül van. Mentálisan kipurcantam. Személyes gondjaim voltak, nem a futball volt a probléma. Talán a szerelem… Jó formában éreztem magam, aztán történt valami a magánéletemben és a fejemben minden összekuszálódott. Egy pontos passzom nem volt, lemaradtam a támadásokról, az átvételeim sz.rok voltak. Egyik napról a másikra elkezdett fájni a fejem, nem tudtam koncentrálni. Nevezhetjük depressziónak is, hiányzott valaki. Gyengének éreztem magam.”

„A Chelsea-nél hátsérülést szenvedtem, majd a grúz válogatottban rásérültem. A klub a műtétet javasolta, ám az orvosok meggondolták magukat, mert attól tartottak, még rosszabb lesz az állapotom. Azt mondták, lehet, soha többé nem játszhatok, ha kés alá fekszem. Nem akartam a műtétet. Jártam angol, német és olasz szakértőknél. Annyira fájt a hátam, hogy három hónapig nem tudtam edzeni. Elegem lett, megmondtam, hazamegyek. A Chelsea jól kezelte a helyzetet, minden egyes fontot megkaptam, ami a szerződésem szerint járt nekem.”

Alekszidze 2004 és 2008 között szüneteltette profi pályafutását. Aztán előbb szülővárosában a Lokomotivban játszott, majd 2009-ben Győrbe igazolt. Első magyarországi idényében hét gólt szerzett az NB I-ben, négy év alatt összesen 23-szor volt eredményes a magyar élvonalban. A 2012–2013-as évadban már nem számított alapembernek Pintér Attila bajnokcsapatában. Levezetésként hazájában a Dila Goriban szerepelt.

A 42 éves korábbi csatár a Grúz Labdarúgó-szövetségnél dolgozik, illetve egyéb vállalkozásaiból él.

„A második feleségem, Lika segített kimászni a gödörből. Gyerekkorom óta ismerem, egy iskolába jártunk. Szerelmesek voltunk, ám az útjaink elváltak, amikor Londonba költöztem. Aztán valahogy újra egymásra találtunk. Nagyon boldog vagyok vele és a gyerekeinkkel. A feleségem kirángatott a sötétből. Ha ő nem lenne, nem tudom, mi lett volna velem. Nemcsak a feleségem, hanem a legjobb barátom.”

„A koronavírus-járvány után szeretnék elutazni Londonba és megnézni egy Chelsea-mérkőzést a családommal. Mindent figyelembe véve még mindig az volt életem egyik legjobb időszaka” – fejezte be a beszélgetést Rati Alekszidze.

A teljes interjút angol nyelven a The Athletic honlapján, ide kattintva elolvashatja!