Tétek és szempontok
Az első három évben Donald Trump elnöknek voltak is részsikerei: a gazdaság elég jól pörgött, történelmileg alacsony szintre süllyedt a munkanélküliség, a reálbérek emelkedni kezdtek. Számottevően csökkentek az adók, különösen a szupergazdagok és a nagyvállalatok számára.
A demokrata párti ellenzék és a független szavazók jelentős része azonban merőben mást látott: zűrzavaros, etnonacionalista, megosztó kormányzást, amelyben az egyik dráma a másikat követte bel- és külpolitikában egyaránt. Még szélesebbre nyíló jövedelemollót a szupergazdagok és a társadalom derékhadát alkotó középosztály között, „lopakodó tekintélyelvűséget”. Trump ellenzéke mind fogékonyabb lett Joe Biden demokrata párti elnökjelölt központi kampányüzenetére, miszerint Donald Trump alapvető veszélyt jelent az amerikai értékrendszerre és demokráciára, ezért minden áron meg kell akadályozni, hogy újabb négy évre ő legyen az elnök. „Vissza kell vezetnünk Amerikát a korábbi tisztességes, normális állapotába” – hangzott a jelszó.
Az összképhez tartozik, hogy Trump elnök nagyratörő 2016-os kampányígéretei közül a legtöbb nem valósult meg. Például a nemzeti infrastrukturális tervből nem lett semmi. Csak igen kis szakasz készült el a déli határra tervezett védőfalból. A teljes bevándorlási rendszerre a botrányokkal terhelt szervezetlenség volt jellemző. Az elavult merkantilizmus és vámháború a visszájára sült el: főként a vámokat végső soron fizető amerikai fogyasztók és vállalatok hátán csattant az ostor. Ráadásul a hatalmas külkereskedelmi deficitet nem sikerült csökkenteni négy év alatt, még a fő gazdasági ragadozónak megbélyegzett Kínával szemben sem. A jól fizető állások mindmáig nem tértek vissza Amerikába, és elmaradt a feldolgozóipari reneszánsz is. És Trump részletes kormányzati program nélkül vágott neki a 2020-as választási kampánynak. A remélt új ciklus jóformán egyetlen pirossapka-szlogenből állt: „Tartsuk meg ismét nagynak Amerikát!”
Donald TrumpAz idei elnökválasztásra úgy került sor, hogy a koronavírus-járvány, a gazdaság megrendülése és az etnikai feszültségek egymásba fonódó, hármas válságot alkottak, és a demokraták arra törekedtek, hogy ezt a hármas krízist tegyék meg a Trumpról ítéletet mondó választás fő témájává.
Ebben kezükre játszott, hogy az elnök súlyos hibákat követett el, a járvány kitartó elbagatellizálásától kezdve az elképesztő technikai felkészületlenségig. Trump az empátia legkisebb jelét sem mutatta az áldozatok és családjaik felé.
Ami a gazdaságot illeti, az elmúlt hetven évben – szinte törvényszerűen – csak akkor választották újra a hivatalban lévő elnököt, ha a gazdaság növekedőben volt az elnökválasztás évében. E tekintetben ellentmondásos az összkép. A járvány miatti lezárások ugyan visszavetették a növekedést, de a tőzsdék ma szárnyalnak.
Míg általában a republikánusok kampánypénztárcája szokott vastagabb lenni, most ennek az ellenkezője volt tapasztalható. A Wall Street megadonorjai jelentősen több adományt raktak Biden kampánykasszájába, mint Trumpéba. (Soros György például 28 millió dollárt dobott be a Biden-kampányt is támogató demokrata választási alapokba.) Történt mindez annak ellenére, hogy Biden magasabb adókulcsot helyezett kilátásba a 400 ezer dollár fölötti jövedelmekre, és jelezte, hogy jócskán feljebb srófolná a vállalatok társasági adóját (nyereségadó).
A Black Lives Matter mozgalom által a nagyvárosokban kirobbantott nyári tüntetések és zavargások mérete és elhúzódása szorosan összefüggött azzal, hogy a járvány és a gazdasági válság aránytalanul nagy mértékben sújtotta a fekete kisebbséget, amely a leginkább Trump-ellenes politikai közösség Amerikában – miközben Trump hívei többnyire a fehér munkások, a vidékiek, a keresztény jobboldaliak és az idősek közül kerülnek ki.
Az idei választáson az igazi „sötét ló” az volt, hogy valójában hányan vannak a közvélemény-kutatók elől „rejtőzködő” trumpista szavazók – azok, akik ellentétben 2016-tal, nem a még ismeretlen, hanem a már megtapasztalt Donald Trump hívéül szegődtek.
Az obamai politikai örökség továbbvitelét készségesen vállaló Bidennek – győzelme esetére – nagyratörő elnöki tervei vannak. A tervezett adóemelés háromnegyed részét a dúsgazdag családok egy százalékán hajtaná be, olyan állami egészségbiztosítási ügynökséget hozna létre, amely árversenyre kényszerítené a magánbiztosítókat, valamint elindítaná azt a folyamatot, mely 2050-re karbonsemlegessé tenné az amerikai gazdaságot.
Ami a külpolitikát illeti, Biden a kampányban anti-Trumpként jellemezte magát. Ám győzelme esetén ő sem hagyhatná figyelmen kívül a trumpi örökséget. Kínával szemben ő is kemény vonalat érvényesítene, viszont Trumppal éles ellentétben a NATO-szövetség megerősítésére törekedne. Trump – ha újra győz – nyilván tovább bátorítja az illiberális rendszereket Magyarországtól kezdve Lengyelországon keresztül Brazíliáig. Bident viszont a határozott kiállás jellemzi a demokrácia megerősítése mellett bel- és külföldön egyaránt. / Dobozi István (Florida)
(Az Amerikában élő szerző a Világbank volt vezető közgazdásza)
