A koronavírus-járvány a mindennapi életünket, és a cégeket is új kihívások felé tereli. Így fordult elő az is, hogy az év egyik sokáig várt videojátékának, a Last of Us II utolsó simításait nem irodai környezetben, hanem otthon, távmunkában végezte el a Naughty Dog. A PlayStation-család oszlopos tagjának számító amerikai játékkiadónak ez volt az egyetlen nagyobb projektje idén, de így is megfeszített tempóban, 14 külsős vállalat, több mint 2000 fejlesztőjének bevonásával sikerült megvalósítani. A megjelenés előtti hetekben már napi 12 órányi munkát beleölve, a hétvégéket is a folyamatos programozásra, tesztelésre, grafikai javításokra áldozva.

Naughty Dog / Sony PlayStation Entertainment

A Last of Us II ezért aztán nem is tekinthető akármilyen videojátéknak: a játékmenetre jellemző, lüktető élmény egyrészt folyamatosan fenntartja az érdeklődést, másrészt a korábbiaknál is sokkal jobban kidolgozott karaktermodellek mágnesként vonzzák a tekintetet. Utóbbival pedig nemcsak a közönség értett egyet, hanem a kritikusok is: a játék gyakorlatilag minden kategóriában nyert valami díjat a digitális alkotásoknak kitalált rendezvényeken. Többek közt az év játékának, a legjobb rendezésnek, a legjobb hangdizájnnak és a legjobb történetnek járó szobrocskát is ez a szoftver kapta – ellenvetés nélkül.

A díjesőre lehetett számítani, mert az új Last of Us tényleg nagyon jó.

Az egy dolog, hogy a játékmenet még az első PlayStation 4-es rendszeren is lenyűgözően néz ki. Elsősorban a történet az, ami miatt a Naughty Dog munkája több mint kipróbálásra érdemes. A hús-vér színészekről mintázott főhősök játéka olyan érzetet kelt, mint ha egy mozifilmet, de legalábbis egy minőségi sorozat valamely izgalmasabb epizódját látná az ember. Amely nem mellesleg tele van drámával, olykor kínnal és szenvedéssel, máskor pedig örömmel, humorral és szerelemmel. Nagyon kevés olyan játékszoftver van, amely ennyiféle érzést képes bemutatni, ráadásul úgy, hogy értelme is legyen.

Sony Interactive Entertainment/Naughty Dog

Márpedig a Last of Usnak nagyon is van értelme, ha pedig hajlandók vagyunk kicsit elvonatkoztatni az eddig ismert akciójátékoktól, nem félünk új, kissé szokatlan élményeket megtapasztalni, úgy akárkire hatással lehet. Ha a Naughty Dognak ez volt a célja a horrorisztikus világú szoftverrel, akkor mindent remekül csináltak. Nekünk pedig nem maradt más dolgunk, mint tapsolni nekik, és átnyújtani az idén már negyedik alkalommal kiosztott HVGame – Az év játéka díjat. Melyet rendhagyó módon a CD Projekt hosszú évekig készült játékával, a Cyberpunk 2077-tel megosztva nyert el a játék. A képzeletbeli dobogó második fokát a remek látványvilágú Ghost of Tsushima, míg a harmadikat a VR-es környezetre kitalált (és emiatt ma még sajnos luxuscikknek minősülő) Half-Life: Alyx szerezte meg. (Ha a tavalyi győztesekre kíváncsi, kattintson ide.)

CD Projekt RED

A Cyberpunkot már a játékról szóló kritikánkban is mesterműnek neveztük, e véleményünk pedig – az időközben felmerült technikai gondok ellenére – azóta sem változott. Az ügyről azt érdemes tudni, hogy a rendkívül hosszú ideig fejlesztett videojáték nem fut jól az első generációs konzolokon. Ezt elsősorban a gyengécske hardver okozza, a több mint 7 éve megjelent masinák (a PlayStation 4 és az Xbox One) ugyanis nehezen boldogulnak a grafikailag jóval fejlettebb Cyberpunk textúráival. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kiadó sem volt teljesen őszinte, amikor a program előnyeit ecsetelte, arról ugyanis egyáltalán nem esett szó, hogy ezek a konzolok csak köhögve tudják indítani a játékot. De next-gen élményt sem ígértek.

A modernebb elemekkel rendelkező PlayStation 5-ön és a korszerűbb (vagy streamingfiókkal használt) PC-ken pedig nincs ilyen gond, habár (mint a legtöbb szoftvernél) ott is előfordulnak hibák. De ezek sem javíthatatlanok. Ahogy arról sincs szó, hogy a játékkal lehetetlen kikapcsolódni: tesztünk alatt, melyet az újabb PS5-ön készítettünk, csak elvétve, 2-3 órányi folyamatos játék után bukkantunk néhány zavaró elemre. De ezekről rögtön meg is feledkeztünk, amint a játék szabad utazást engedett a történetnek teret adó Night Cityben, mi pedig hozzáláthattunk a szabadon összeállított karakterünk erősítésének.

CD Projekt RED

A CD Projekt munkáját azért sem érdemes lebecsülni (a legfontosabb kritikai véleményeket összegző Metacritic 89/100 pontos értékelése például máris egy jó érv), mert ugyanez a stúdió adta ki a sokak szerint valaha készült egyik legjobb szerepjátékot, a The Witcher 3: Wild Huntot is. Amely eleinte szintén akadozva működött, hemzsegett a hibáktól, és nem hozta azt az élményt, amelyre a felspannolt tömeg számított. A lengyel gárda azonban – hosszas foltozás után – minden gondot elhárított. Ráadásul még mindig arról a CD Projektről beszélünk, amely a legtöbb piaci szereplővel ellentétben tényleg értékes tartalommal bővíti a játékait.

Nem ritkán teljesen ingyen.

A lényeg tehát az: a Cyberpunk bár a régebbi rendszereken valóban technikai problémákkal küzd (a Sony időközben vissza is hívta a digitális kiadást a playstationös áruházból), a program által kínált tartalmi részen mindez semmit nem változtat. A játék világa, összetettsége, továbbá funkciói üdítőek és szórakoztatóak – olyanok, amelyeket egy tisztességes szerepjátéktól elvárhat a felhasználó.

A dobogó második fokára került Ghost of Tsushima egy különleges játékszoftver, amely véleményünk szerint nem kapott elegendő figyelmet a Sony marketingeseitől – pedig nagyon is érdemes lett volna. A Japán korabeli tájaira kalauzoló videojáték ugyan nem rendelkezik annyira fordulatos sztorival, mint a fentebb említett Last of Us II (így értelemszerűen nincs is akkora közössége), de olyan hangulata van, mint kevés másiknak: árad belőle az ázsiai kultúrára jellemző nyugalom és a jó értelemben vett egyszerűség, még annak ellenére is, hogy kifejezetten véres programról van szó. A játékos ugyanis egy bukott szamurájharcost alakít, aki hosszú utazása alatt megismerkedik az igazi bátorság és a tisztesség fogalmával is. Őszintén reméljük, hogy a fejlesztő Sucker Punch elegendő indokot (és díjat) szerzett, hogy a Sony fejesei engedélyezzenek egy folytatást, mert ennek a történetnek még nem szabad véget érnie.

Sony Interactive Entertainment Europe/Sucker Punch

Idei ranglistánk bronzérmes szereplője a virtuális valóságban (VR) játszódó Half-Life: Alyx, a hasonló műveiről ismert Valve újabb remekműve. Ami sajnos nem indítható mindenkinél, ahhoz ugyanis a VR-es környezetet biztosító eszközök mellett az egész készülékparkot működtető PC is kell. De ennél a játéknál éreztük először, hogy a videojátékozásnak (mármint a történettel rendelkező, egyszemélyes, kampányra kihegyezett játéknak) valóban van értelme a VR-es közegben. Hogy pontosan miért, azt írásban nagyon nehéz átadni, de higgyük csak el: aki legalább egyszer kipróbálta, az olyat láthatott és érezhetett, amit garantáltan nem felejt el.

Valve

Az év legrangosabb nemzetközi videojátékos versenyein, a The Game Awardson és a Golden Joystickon díjazott játékok közül egyebek mellett az alábbi címek érik még meg a rájuk fordított időt:

• Fall Guys (Legjobb családi és multiplayer játék)
• Hades (Legjobb indie)
• Call of Duty: Modern Warfare (Az év e-sport-játéka)
• Animal Crossing: New Horizons (Az év nintendós játéka)
• Lego Builder's Journey (Az év mobiljátéka)

Ha kíváncsi a videojátékos ipar híreire, játéktesztekre, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.