Így érkezett meg az ajándékosztó Jézuska

"Az első három évszázadban nem ünnepelték meg Krisztus születésének napját. Az ősi liturgia mindent az Üdvözítő halála és föltámadása köré csoportosított" - írja Várnagy Antal Liturgika (Szertartástan) című könyvében.

Mióta ünnepeljük a karácsonyt?

Karácsony ünnepének kialakulása az úgynevezett "krisztológiai küzdelmek idejére" (a Krisztus megítélésével kapcsolatos vitákról van szó), a 4. századra esik. A Krisztus isteni vagy emberi mivoltáról folyó, teológiailag az egylényegűségről szóló vita döntő jelentőségű volt később a karácsony ünneplésében. A niceai zsinat kimondta ugyanis az Atyával való egylényegűséget, az egyisten-fogalmat vezette be - írja a Magyar Katolikus Lexikon.

A karácsony ünneplésének fontos szerepe volt a római napistenkultusz kiszorításában. A Nap születésnapját ősi mitológiai alapon Szíriában és Alsó-Egyiptomban december 25-én ünnepelték, s innen került Rómába.

Mivel pedig Krisztus az igazság napja és a világ világossága a Biblia szerint, sőt "az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít", ezért Jézus születését éppen december 25-én kezdték ünnepelni a keresztények. Céljuk az volt, hogy a téli napforduló pogány ünnepét kiszorítsák, és keresztény tartalommal töltsék meg. Karácsony ünnepe Rómában a 330-as évekre nyúlik vissza. Ez Krisztus születésének ünneplése Nyugaton - hangzik Várnagy érvelése.

Az ajándékozás ünnepe

A Natale, a születés és az ajándékozás (Saturnalia ünnepe) két pogány vonás belekeveredése a karácsonyi szokásokba. (A rómaiaknál Saturnalia idején volt szokás az ajándékozás. A pogány Saturnalia a legyőzhetetlen Nap ünnepe előtti időszakra esett, így később könnyen váltak a karácsony részévé bizonyos elemei - elsősorban az ajándékozás.) A születés pedig immár Jézus születését jelezte - ahogy az egyház tudatos döntése a legyőzhetetlen Nap ünnepére helyezte Krisztus eljövetelét.

A Mikulás - Szent Miklós amúgy két természetes személyből összegyúrt alakjáról van szó - és a Karácsonyapó különböző változatai nyugaton ajándékosztó szerepben tűntek fel, ami sokáig egyeduralmat jelentett számukra. A protestantizmus 1517 után viszont a Szent Miklós myrai püspökre (is) visszavezethető Mikulás-kultuszt nem ápolta, hiszen a protestánsok nem követték a szentkultuszt. Itt először Jézus jelent meg a karácsony fő alakjaként - Luther tanítása nyomán. Luther 1535-től állította az ajándékosztó Szent Miklós helyébe a "szent Krisztust" (heiliger Christ) - ahogy ezt Manfred Becker-Huberti, német teológus írja.

A protestantizmus mindezzel párhuzamosan a templomi ünnep helyett részben a családok körébe helyezte a karácsonyt, ami az ajándékozás megjelenésével járt együtt. De a karácsonyfa állítása is német (talán elzászi) területről, illetve evangélikus közösségekből indult hódító útjára világszerte. A hódításhoz azonban kellett a vasút elterjedése az 1870-es évektől, ami a fák szállítását megkönnyítette - jegyzi meg Becker-Huberti.

Ehhez a családi ünnephez a katolikusok is könnyen tudtak csatlakozni. Hiszen Jézus születése a Szent Család születését is jelentette, és a reformációra adott katolikus válasz, az ellenreformáció is hozzájárult az ünnep családi jellegének erősítéséhez.

Ugyanakkor az ajándék is benne van mindebben, hiszen Krisztus Isten ajándéka volt. Sőt a katolikusoknál is megkezdődött már korábban az ünnep érzelmi töltetének erősítése: Assisi Szent Ferenc rendezett be először jászlat 1223-ban.

Jézusból Jézuska

A szigorú lutheri Jézus-alak azonban nem tölthette be igazán az ajándékosztó szerepet. Erre sokkal alkalmasabb volt a gyermek Jézus: inkább a Jézuska ossza a jutalmakat. A Jézuska, vagyis a Christkind vagy Christkindl alakja Dél-Németországban, Svájcban és Ausztriában terjedt el egyes források szerint, Becker-Huberti ezt azonban nem területhez, hanem inkább az evangélikus valláshoz köti. A Christkind kezdetben szerinte nem is fiús, hanem lányos vonásokat mutatott, 10-15 éves gyerek lehetett a korabeli ábrázolások szerint, angyalszárnyakkal ékesítve.

Ez a sokkal kedvesebb alak mindenesetre már könnyedén népszerűvé vált előbb az evangélikus Németországban, a XIX. század végén pedig egész Németországban. A Habsburgok uralma alatt álló területeken, a későbbi Osztrák-Magyar Monarchia országaiban hasonló kultuszok terjedtek el az ellenreformáció révén. A cseh, a magyar és a szlovák területeken is a Jézuska vált a legfőbb ajándékosztóvá. Ennek hagyományai azonban Bálint Sándor néprajzkutató szerint nem az evangélikus vallásban rejlenek. A Prágai Kis Jézus kultuszának erősebb volt a hatása Csehországban, Ausztriában és Magyarországon, az osztrák-cseh barokk újjászületés (ellenreformáció) idején, a XVII. századtól kezdve.